A Kidney Disease: Improving Global Outcomes (KDIGO) címmel megfogalmazott guideline azt javasolja, hogy a krónikus vesebetegek szisztolés vérnyomásának (BP) célértéke

A cikk részletesen elemzi az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai és álta­lános sebészeti kórkép, az akut cholecystitis etiológiáját, epidemiológiáját és lehetséges kezelési megoldásait, valamint a műtét időnként előforduló szövődményeit. 

A diabetes mellitus elősegíti a szívelégtelenség kialakulását, és rontja a ko­szorúérbetegek kórjóslatát. A diabetesszel kapcsolatos szívelégtelenség kezelése a jövőben a tápanyag-hasznosítás vagy az oxidatív stressz be­folyásolására irányulhat. A nem alkoholos zsírmáj a diabeteshez társuló szívelégtelenség kórjósló markere és fontos terápiás célpont is lehet.

A szerzők az amyloidosisok aktuális osztályozását, elnevezését, a kórfolya­mat alapvető szabályait ismertetik. Áttekintik a legfontosabb szisztémás és lokális amyloidosis szindrómák sajátosságait, a diagnózis felállításának segédeszközeit és a terápia ma még szegényes lehetőségeit.

A hemolitikus anaemiát minden normocytaer és macrocytaer anaemia el­különítő diagnosztikájában számításba kell venni. A hemolízis bekövetkez­het intra- és/vagy extravaszkulárisan a reticuloendothelialis rendszerben. A betegek akut anaemia, sárgaság, haematuria, dyspnoe, gyengeségér­zés, tachycardia, esetleg vérnyomásesés miatt fordulnak orvoshoz. A di­rekt antiglobulin teszttel elkülöníthetők az immunológiai és nem immu­nológiai okok. A hemolitikus kórképek altípusai: haemoglobinopathiák, membranopathiák, enzymopathiák, immunmediált anaemiák és extrinszik, nem immunológiai (trombotikus, fertőzéses stb.) okok. Gyógyszerek több mechanizmussal okozhatnak hemolitikus anaemiát.

Az új amerikai ajánlásokban előtérbe kerülnek a szív- érrendszeri halálozást bizonyítottan csökkentő szerek. 

A bizonyítékokon alapuló orvoslásban jártas alapellátók egy csoportja ha­vonta több mint 110 angol nyelvű klinikai kutatási folyóiratot tekintett át 2015-ben, és 251 olyan vizsgálatot leltek fel, amelyek megváltoztathatják az alapellátási gyakorlatot. Minden „releváns betegorientált bizonyítékról”, illetve a várható gyakorlati haszonról a Canadian Medical Association tagjaitól gyűjtöttek visszajelzéseket. A 2015-ös közlemények közül kiemelkedik pl. a nikotintapasz 8 héten túli használatát és akut derékfájásban a korai képalkotó vizsgálatot szükségtelennek ítélő vizsgálat; a derékfájós betegek gyaloglásra ösztönzését hasznosnak találó és a változókorú nők vazomotor tüneteinek tartamát felmérő tanulmány.

A családorvosnak tudnia kell elkülöníteni a potenciálisan malignus és az egyértelműen benignus bőrdaganatokat, az utóbbiak egy része nem igényel kezelést, másik részük – változó tulajdonságú, tüneteket okozó vagy kozme­tikai problémát jelentő elváltozások – kezelése a családorvosi rendelőben is megvalósítható. 

A betegek leggyakrabban mono- vagy oligoartritisz miatt fordulnak reu­matológushoz. Ha a panaszokhoz gyulladásos eredetű derékfájás is társul, spondiloartritiszre kell gondolni. A jelen összefoglaló a spondiloartritisz diagnosztizálására, felosztására, valamint az egyes oligoartritiszek diffe­renciáldiagnosztikájára vonatkozóan szolgál útmutatóként.

A U. S. Preventive Services Task Force és az American Academy of Family Physicians ajánlása szerint az 50–75 éves személyeket szűrni kell kolorektális rákra kolonoszkópiával vagy flexibilis szigmoidoszkópiával és az okkult vérzés székletből való kimutatásával.